101

Egészen pici gyermekkoromtól vonz a színház, pedig a családomban senki nem volt "színházi ember". 15 éves gimnazistaként kezdtem dolgozni ebben a színházban, mint ruhatáros és ültető. Ez amolyan kötelező gyakorlat volt az iskolában, de én a szabadidőm nagy részét is itt töltöttem. Volt előadás, amit 25-ször láttam. 20 évesen aztán Debrecenbe kerültem főiskolára és akkor 4 évig a Csokonai Színházban voltam, amikor csak tehettem. Tehát az világos volt, hogy ebben a közegben érzem jól magam, de az is, hogy színésznő nem leszek. Láttam az életüket, a szakmájuk szépségét és az árny' oldalát is. Tudtam, hogy korán szeretnék családot és gyereket, és, hogy ez a kettő nem illeszthető össze túl egyszerűen, de azt is, hogy a színházon kívül nem sok minden érdekel. Utolsó éves voltam a főiskolán, mikor Balázs Péter lett a színház igazgatója, aki bizalmat szavazott nekem, és munkát adott. 4 évet töltöttem el a színház titkárságán Farkas Irén kolléganőmmel, (akitől nagyon sokat tanultam, és akinek nagyon hálás vagyok) majd 2011-ben -ami minden színésznő álma- megkaptam életem legnagyobb és legszebb szerepét. Megszületett a kislányom Zille. 1,5 csodálatos otthon töltött év után, fantasztikus volt "visszatérni" a második családomhoz. Azóta pedig még egy kislánnyal "gazdagodtunk", Lelle jelenleg 2 éves...