Cikkek archívuma: 2019/2020 2018/2019 2017/2018 2016/2017

Gyermekkedvenc a Mátyás király juhásza, és annak aranyszőrű „alvókája”

 Jékely Zoltán, a nagy mesemondó, Benedek Elek gyűjtése nyomán vetette papírra az egyik legismertebb magyar népművet, a Mátyás király juhásza című verses mesét. A darab remek alkalom arra, hogy a gyermeknézők hűség és ravaszkodás, tisztesség és ármánykodás, szeretet és bosszú, hazugság és igazság fogalomköröket kis buksijukban a megfelelő polcokra tegyék. A Lázár Ervin program segítségével mindezt azok is megtehetik, kiknek a családi kassza kevésbé engedi meg a színházlátogatást, a teátrumi élmények átélését.

Jómagam a hatéves kislányommal látogattam el az előadásra. Mondván, ne csupán felnőttszemmel, de gyermekfejjel is értékeljük a látottakat. A színpadi mese végeredménye kitartó taps formájában ugyan magas tetszésindex-et mutatott a célközönség soraiban, ám a legkisebbek pillantásait elnézve, akadtak köztük figyelemzavaros pillanatok is. No, de kezdjük az elején

Mátyás királyról, az igazságosról hallott már a lányom. Színielőadásokon is járt már. Ám miután a televízióban látott Magyar népmesék-sorozat és könyvalakban esténként olvasott Mátyás-legendák mellett manapság Bogyó és Babóca, valamint a Bori-mesék szereplői a korosztályának népszerűbb alakjai, eleinte furcsállotta, hogy ezúttal nem egy csigafiú és egy katicalány a fő figurák. „Miért vannak így öltözve a bácsik és a nénik?” – érdeklődött a reggelente családi közös nagyvajúdással ruhát válogató leányzóm. És elkezdődtek a gyermekszáji felvetésekre a bölcselkedő feleletek is. Egy letűnt korról, a társadalmi különbségekről, a nemesi fényűzésről és a tájegységek népviseleteiről. „Bántani fogják egymást Mátyás király és Burkus király? Ha nem, akkor miért van kardjuk?” – érkeztek sorra a fura kérdések. „Csak játszanak a felnőttek. Színes jelmezt vettek fel, hogy a gyerekek örüljenek. Kardjukat pedig régen olyan sűrűn forgatták a bácsik, mint ma a mobiltelefonjukat” – kapta tőlem a bugyuta és cseppet sem hitelest választ a csöppség. Aztán, amikor az aranyszőrű bárányt imitáló kelléket a juhászfiú alvókájának mondta, éreztem, néhány évet várnom kell még a valóságalapú beszélgetésekkel…

A darab amúgy hitelesen világított rá az élet tenyereseire és fonákságaira. Arra például, hogy Mátyás és felesége, Beatrix között az ellenszenvet elsősorban eltérő nációjukból adódó kulturális különbözőségük hevítette. No meg az asszony pénzéhsége. Vagy, hogy minden királyi udvarban van legalább egy álnok áruló, ki az ura életére tör, de legalábbis harminc ezüstért eladja a lelkét egy másik királynak. Jelen esetünkben Burkusnak. S arra is, hogy sok esetben a bolond a legnagyobb bölcs. A lányom arra volt kíváncsi még a darab végén, hogy mindenki jóban lesz-e egymással? Miután pedig az élet is sokszor meseelemekkel van átszőve, az igen válaszomra sorra érkeztek a happy endek a színpadról is: Mátyás és Burkus kibékült, s kiderült, igazságos királyunk és felesége végtére ugyancsak szeretik egymást. Gergő juhász és Kunigunda királyleány egymásba habarodtak, az „aranyat tojó” bárányból pedig nem lett birkapörkölt

Gyermeknézők esetében az lenne aggályos, ha egy mesejáték-színdarab egyetlen hosszabb részből állna. Hogy figyelmüket folyamatosan fenntartsuk, s ne kalandozzanak el abbeli irányba, mint például kislányom, aki egy ismeretlen másik aprósággal elkezdték hangosan számlálni a széksorokat balról jobbra, majd jobbról balra, legalább egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet mellett több tagolással, sűrű díszletátrendezéssel szükséges előadást tartani. Ez az ütemes pauza nálunk is bevált.

Minden mellékzönge és gyermeki szétszórtság mellett a Szigligeti Mátyás király juhásza alapvetés egy valamire való, de nagyzoljunk is akár, a jövőre cseperedő kiskölök számára. A magyar mesék, olvasva, látva, hallva, eljátszva is, sok tanulsággal járó, maradandó tapasztalatokat adó, erős fundamentumokkal bíró élmények a gyermekeinknek.

Mi felnőttek áldozzunk rá időt, energiát, élvezzük együtt velük a mesevilágot, adjunk a kérdésekre mai válaszokat. És egyelőre hagyjuk meg a legkisebbeket abban a hitben, hogy az aranyszőrű bárány a színpadon Mátyás király juhászának alvókája. Aztán úgyis rájönnek mindenre, kérdezés nélkül, maguk is. Nem kell hát siettetni az időt. Rohan az magától is. Bízzunk bennük, mert előbb-utóbb érteni fogják az életet, s rájuk kell számítanunk. Mint a népe Mátyásra. Az igazságosra!

/Megjelent: Új Néplap 2020. augusztus 12. Szerző: Mészáros Géza Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Az előadásra jegyek a Szervező-és Jegyirodában, valamint a www.jegymester.hu weboldalon vásárolhatók.