Cikkek arhívuma: 2016/2017

 

Színházunk vezető színészével Kiss József beszélgetett. Az interjú egy részletét most megosztjuk Önökkel.

Kiss József: A Macbeth a drámairodalom egyik legsúlyosabb szerepe. Van valami, ami a megformálása során nehézséget jelent számodra?

Barabás Botond: A túlterheltség és az idő rövidsége, hiszen esténként a próbafolyamat alatt is folyamatosan játszom. Ilyenkor éjszakára marad a szövegtanulás. A szerep maga, bár valóban nehéz, hihetetlenül szép és izgalmas is. Olyan csodák vannak benne, annyi szín, annyi élmény és annyi tűz, hogy rengeteg energiát ad, megkétszerezi, megnégyszerezi az erőmet. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Azt gondolom, hogy ha egy színész találkozik ezzel a szereppel, az egyfajta megérkezés a szakmai életében, hiszen végigmenni ezen a színpadra kivetített belső lelki úton hatalmas, átfogó munkát igénylő feladat.

Kiss József: Csiszár Imre rendezése nem egy bizonyos korba, hanem időn és téren kívülre helyezi a darabot. Szerinted mi az, ami miatt a Macbeth ilyen konkrét koordináták nélkül is érvényes?

Maga a történet. Az önmagában annyira erős, hogy függetlenül a külső körülményektől él és hat. Az, hogy milyen ruhában vagyunk, másodlagos. A sztori izgalma elrepít minket egy másik világba. Ezért fogadom el szívesen Csiszár Imre felfogását, hogy ez egy elképzelt univerzum. Talán még jobb is, hogy nem kötnek bennünket bizonyos korok és etikett-kényszerek, mert így szabadok vagyunk, és azt a kis mindenséget álmodjuk meg e köré a gyönyörű történet köré, amit szeretnénk.

Kiss József: Ebben az évadban már voltál író, üzletember, fizikus és most király leszel.

Barabás Botond: Igen, ez az az évad, amire azt mondhatom, hogy ez vagyok én. Küzdöttem azzal, hogy fiatalabb koromban nagyon sok feladatot kaptam, amik akkor még esetleg nem kellett volna, hogy elérjenek, viszont segítettek abban, hogy most ott tarthassak, ahol tartok. Ebben az évadban minden alakításomért bátran merem vállalni bárhol a felelősséget. Igazgatómnak és mentoromnak, Balázs Péternek is köszönhető, hogy ez így alakulhatott. Mióta együtt dolgozunk, folyamatosan terhel és igaza van, mert a színész teher alatt fejlődik. A mostani évad, tele ezekkel a csodálatos szerepekkel, a megkoronázása tíz éve tartó közös munkánknak.